A dohánykultúra fejlődése, avagy út a dohányhevítőkig

Az emberiség legalább tizenkétezer éve fogyaszt és legalább nyolcezer éve termeszt dohányt - ha úgy tetszik, ennyi idő alatt jutottunk el a korai felhasználástól a modern hevítéses eljárásig.

Nagyon sokáig ugyanakkor nem feltétlenül beszélhetünk a dohánykultúra evolúciójáról, hiszen a dohányt csak a hagyományos termőterületén, Dél-Amerikában fogyasztották, és elsősorban ceremoniális szerepe volt. Ennek köszönhetően a szokások alig-alig változtak - egyes helyeken máig megőrizték a valószínűleg legősibb módszert, melyben egy sátor közepén gyújtják meg a száraz dohányleveleket, és együtt élvezik a füstjét, illetve annak hatását.

A dolgok akkor gyorsultak fel, amikor Amerika felfedezése után a növény, illetve szárított levelei felbukkantak Európában is. Alig 50 évvel Kolumbusz kubai partraszállása után már megjelentek az első dohánykereskedések Spanyolországban, és 1542-ben megnyílt az első kubai szivar manufaktúra is (maga a szivar valószínűleg a mai Guatemala területéről származik).

A papírba tekert cigaretta a XVII. században jelent meg, de a XIX. század végétől lett igazán népszerű: ekkor terjedtek el azok a modern csomagológépek, melyek lehetővé tették, hogy nagy mennyiségben, elérhető áron árulják az előre sodort cigiket.

A XX. századra nagyjából kialakult a közelmúltig jellemző kép: a legtöbben világszerte cigaretta formájában kezdték el fogyasztani a dohányt. Apró érdekesség, hogy bár maga a cigi alapjában véve nem sokat változott ebben az időszakban, a fogyasztása igen: egészen a 30-as 40-es évekig tartott, mire egyeduralkodóvá vált a letüdőzése, előtte úgy szívták, mint a szivarokat.

No de meddig kellett várni az első dohánytermékekre, melyek már nem a hagyományos dohányfüst fogyasztáson alapultak? 

A dohányfogyasztás alternatív technológiáival nagyjából a XX. század közepe óta kísérleteznek a kutatók - ez az az időszak, amikor általánosan elfogadottá kezdett válni a füstölés egészségkárosító hatása. Az újabb termékek piaci megjelenéséig, illetve elterjedéséig azonban évtizedeket kellett várniuk a dohánykedvelőknek - nagyjából a rendszerváltás koráig.

Az első, nyilvánosan elérhető, hevítésen alapuló készüléket 1988-ban az USA-ban vezették be. A stílszerűen Premier névre hallgató termék azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket - a készítő RJ Reynolds (RJR) amerikai dohányipari vállalat egy évvel később ki is vonta a piacról.

A fiaskó után még jó néhány évet kellett várni a dohányalternatívák visszatérésére. A dohány kíméletesebb hevítésén alapuló készülékek csak az 1990-es évek második felétől kezdtek lassan újra megjelenni.

Ekkor született meg az önálló dohányhevítő készülék koncepciója is - a Premiernél még az egyes szál cigikben volt hevítő anyag. A készülékekbe speciálisan előkészített patronokat kellett helyezni kifejezetten hevítésre szánt dohánykeverékkel.

TIPP: Tudd meg, hányféle dohány létezik a világon és hogyan termesztik a növényt!

2000 után számos kísérlet történt a hevítéses technológia továbbfejlesztésére. Több nagy nemzetközi gyártó is versenybe szállt, hogy megtalálja az optimális technológiát, illetve fogyasztási módot - és ezek tökéletes kombinációját. A gyártók sok energiát fektettek a fogyasztók képzésébe, tájékoztatásába is.

Az igazi áttörést a 2007-es év hozta meg: ekkor mutatta be a japán JTI (Japan Tobacco International) Ploom névre keresztelt készüléke első generációját. Ennek sikere inspirálólag hatott az amerikai és európai versenytársakra is, akik hasonló megoldásokkal kezdtek kísérletezni.

Ugyanebben az évben, 2007-ben jelentek meg az amerikai piacon - több évnyi kísérletezés után - a legelső "folyékony" utántöltővel ellátott modern elektronikus cigaretták is.

Az utóbbi éveket már nyugodtan nevezhetjük a hevített dohánytermékek korának: a kategória dinamikusan fejlődő, bővülő szegmenst képvisel világszerte. Kezdetben az ázsiai piacon volt ez a technológia a legnépszerűbb, azonban ma már Amerikában és Európában is folyamatosan nő a fogyasztói tábora.

Összességében elmondhatjuk, hogy általában az alternatív dohánytermékek, de ezen belül is a hevített dohányok a hagyományos füstölnivalók jelentős versenytársává váltak. A hevített dohánytermékek értékesítésének és népszerűségének fokozatos bővülését jelzi az is, hogy világszerte egyre több dohányipari szabályozást, illetve törvényt terjesztenek ki erre a kategóriára is - ahogyan azt itthon is megtapasztalhattuk az utóbbi években.